Deményháza története

 

Orbán Balázs: "Székelyföld leírása" című művébenMárkodnál ezt írja:” Márkodtól Északra, Deményházától Nyugatra terül el "Kada" tartománya, hol régen a hagyomány szerint Kada nevu osvezér tanyázott, s hol "Vataháza" nevu, a tatárok által feldúlt falu feküdt. A megmaradt lakói Márkodra, Buzaházára és Deményházára telepedtek le, miért határa is ezen három falu közt oszlott meg. De ezen feldúlásnak régen kellett történnie, mert 1579 június 12-én Báthori Kristóf erdélyi vajda a vataházi praediumot, mely régen Márkod, Buzaháza és Deményháza határán volt s melyet Báthori István Váradi Pálnak a székely só-aknák kamara ispánjának és az udvar elott kedves Lázár Lázárnak adományozott volt, s abban Tholdalagi Balázs görgényi várparancsnok és Lázár Ferenc Marosszék fobírája által egyenloen felosztva be is iktattak.”stb.

Mely nevezett Vataházi praediumot, mi most valódi határai közt minden szántóival, kaszálóival, erdeivel, vizeivel stb. a fentebb megemlített Váradi Pálnak, Lázár Lázárnak és Pozsgai György árváinak adományozott örökösen. (Ezen adomány levél kelt Ujváron 1579 június 12-én. Megvan a fehérvári káptalan levéltárban) Hiteles transum a Deményháza és Márkod közti perhez csatolva mely per a Vataházi praedium felett még 1699-ben kezdetett meg s ma sincs bevégezve. Azonban úgy látszik, hogy az adományozottak nem vették a birtokukba.

Az általuk eddig bírt Vataházi pusztát Marosszéken, mely Márkod, Deményháza és Búzaháza Marosszéki falvakhoz tartozik, amit Báthori István három részre osztva az illeto falvakhoz kapcsoltatta a nekik, mint a falvak birtokosainak adta, kelt Újváron 1579.június12-én. (közli a Székely oklevéltár IV. kötete, Kolozsvár, 895. 67, 68 oldalon)

„Hogy már 1333-ban önálló egyházközség volt, kitetszik abból, miszerint a hodosi lelkész Johannes neve egy régi okmányban elofordul. Ez okmány a hodosi katolikus egyház jkv. szerint az országos levéltárban van, de hogy mi tárgyban kelt, arról semmi említés téve nincs. Biztosabb tudomást nyújt azonban e korban levo létérol a pápai dézsmák regisztruma, hol az 1332. évi 618. lapon ezt találjuk: „Johannes sac. de Husus solv. 2 ban aut”. Ugyan e néven a 732 és 764. lapon.(Orbán B. i.m. II. kötet).

Orbán Balázs a 88. lapon ezt írja Deményházáról: „Búzaháza felül a Nyárádba jobbpartig beömlo Csadó és Gyertyános patakok mellett és a Nyárád oldalán elterjedo Deményháza, mint a „Szentföld” elso faluja 1567 Registrumba Dymynháza néven szerepel 106 házzal kapuszám nélkül a feljegyzett helységek közt.”

A falu neve szerepel Bethlen Gábor lustrájában 1614-ben.

1769-ben Mária Terézia rendeletére megnyitják az iskolát.

1860-ban Deményháza lakóinak száma 429.

1866-ban építették a papi lakot (Számadási könyv)

1867-ben papot kap a falu.

1870-es évek végén postát kap Deményháza. Ez ideig a szeredai postától fuvaros hozta a postát Deményházára 1915. január 1-ig. A fuvarosnak kürtje volt, és ha ezt megfújta, azt jelentette, hogy álljon ki mindenki az útjából.

1896-ban (Magyarország fennállásának 1000. évében – Millenium) országszerte nagy ünnepségek, kiállítások voltak. Marosvásárhelyen állat és terménybol (búza, árpa, zab, kukorica), háziiparból (fonás, szövés, varrottasokból). Ezekbol mind dicséro oklevelet kapott a falu lakossága. Faragásban is járatosak. Megcsinálják a szekeret, a szánt és még a háznak a vázát is fából.

1900-ban megalapítják a Keresztény fogyasztási szövetkezetet.

1902-ben olyan nagy volt a szárasság, hogy ami kevés víz volt, azt mind a malomárokba irányították, de ez a víz sem adott olyan erot, hogy teljes kapacitással dolgozzék, csak egy kövön tudtak orölni. A Nyárádban is a víz kiapadt, csak a göbékben maradt. A halállomány elpusztult.

1905-ben körorvosi székhely lett a falu. Körorvosok voltak: Dr. Valics József, Horti Mihály, Dr. Klauser János, Dr. Javlovszki Dénes, Dr. Vilcsek Hugó, Dr. Andrásovszky.

1907-ban épült a szövetkezeti ház.

1910-ben gyógyszertárt kap a falu.

Gyógyszerész Stankovszki József 1922-ig. Ekkor megszűnt.

1910-ben kezdik építeni a keskeny vágányú Vásárhely- Parajdi vasutat.

I. világháború eseményei.

II. világháború eseményei.

1937. évben a legelo – birtokosság megszunt. A legelot, a 304 kat. hold 96 II öl területet a nyilvántartásba feltüntetett tulajdonosok között felosztották. A felosztási munkálatokat Nyárádi Károly marosvásárhelyi mérnök végezte, 30000 lejért.

Kelemen Lajos írja a muvészettörténeti tanulmányok 258. oldalon: „ Nyárádremete és szomszédfalvai csak a Szakadátvölgyi országút és a nyárádvölgyi kisvasút kiépítésével kapcsolódott be a forgalomba. Az elott, félreeso havasalji községek voltak, melyeknek háta mögött a görgényi havasok és Hargita fele már csak Marosszék több mint 30000 holdas erdeje következett.

Ezen a vidéken a Nyárád mellett a pápai tizedjegyzékben 1331-1335 Csíkszentmárton nevével találkozunk. Ennek a régi Csíkszentmártonnak a neve (”csík” a törökben véget jelent) bizonyság arra, hogy ez a község és egyháza valaha Marosszék szélén állott.

A Nyárád mentén a tole fennebb alakult egyházközségek mind késobb keletkeztek, Köszvényes kivételével, egészen a reformációig, majd Szentmárton filiái voltak.

Midon az anya egyházközösség a XV. században unitáriussá lett, ezek római katolikusoknak maradtak, rendre önállósultak.

Búzaháza a XVII. században lett katolikusokból unitáriussá. A Nyárádszentmártonon felüli községek közül a legrégibb okleveles adatok Köszvényesrol és plébánosáról 1448-ból ismerjük (Sz.okl.I 234,247) többiek mind az 1567 dináros adó összeírásában szerepelnek.

Legelobb Remetének az Apafi feszület odavitetésekor, minden valószínuség szerint még csak kápolnája lehetett 1552-1601, ez a falu a görgényi várhoz tartozott. Mielott 1601-ben az ország rendjei majd az év végén külön kiváltságlevéllel Báthori Zsigmond is a marosszéki székelyek harmadik rendjét felszabadította (Sz.okl. V 168-171) rendesen vonták meg magukat a székhavasa aljában fekvo falukban, honnan, keresok vagy háborús veszély esetén könnyen az erdobe menekültek.

1602 Basta felé összeírások tanúsága szerint Remete volt a legnépesebb falu. Azonban a termelo sovány irtás földjei mellett a szabaddá lett nép csak szegény, foleg állattenyésztésbol élt.

Az erdok régi kiterjedésére, pedig ezen a vidéken jellemzo, hogy meg az 1916. október elején ott jártamkor Deményháza alsó végétol a Marosvásárhelyre vezeto út mellett, a falu felé, a legelon, mint az egykori erdo maradványa, tucatnyi magányos, több százéves tölgyóriás állott. Egy ilyen faóriás másfél vagy 2 méternyi magas, megmaradt törzs alját természetesen kapufélfának használták a faluvégi egyik szegényes külsei telkén.

Midon 1937 szeptemberében utoljára jártam arra, hogy lefényképeztessem azokat, sem ezt, sem tölgyóriásokat, egyetlen darabot sem találtam már meg…”

1941. augusztus hónapban felemelik az elso világháborúban elesett katonák emlékmuvét az iskola udvarán.

1949-ben a községi képviselo testület helyét elfoglalja a néptanács s a községi bíró helyét a néptanácsi elnök.

1961. december 6-án megszervezik a mezogazdasági termeloszövetkezetet. Elnöknek választják Siklódi Károlyt, utána következik Laczkó György, ifj. Balogh G. Lajos és Orbán Vencel.

1970 telén a Mezohavason és általában mindenütt sok hó hullott le. Május elején felmelegedett az ido és sok eso esett. A hó hirtelen elolvadt. A sok vizet a Nyárád nem tudta befogadni, kiáradt és ellepte a Nyárád völgyét. A nagy víz fákat és mosztalékot hozott. A híd nem engedte, hogy a víz elvigye az elotte felgyult mosztalékot. A nagy nyomás következtében a hidat a víz elvitte. A két falu közt a forgalom megszakadt. A nagy víz 3 – 4 napig tartott. A víz leapadása után Fekete János iskola – igazgható buzgólkodása folytán és vezetése által megcsinálják a gyalogjárót. A két falurész összekötodött, a gyalogforgalom megindult. Függohíd lett drótkötélbol.

1974-ben a vendéghidat a víz elvitte, amin a szekerek jártak. 1973-ban megöntik a hídpilléreket betonból, de hídról még nincs szó. 1974-ben befejezik a híd csinálását. Ezeket a munkálatokat a megyei út- és hídügyi hivatal végezte.

1975. július 2-án olyan felhoszakadás volt, hogy a Nyárád nem tudta befogadni a patakok vizét. A Csadó pataka kiöntött és a falu közt folyt a víz az úton. A derékig éro víz ellepte az udvarokat, sok mocskot hagyva mag után. A kollektív gazdaságot és a Hegy alatt levo pallót a víz elvitte. A vasúti hídnak a pillérét kimosta és a híd felso része a levegoben lógott, a forgalom 5-6 napig szünetelt.